2015. január 1., csütörtök

Zerrie one shot - meglepetés!

1 megjegyzés:
Kedves Olvasók!
   Boldog-boldog új évet szeretnék kívánni nektek, kedves olvasóim! Remélem, helyettem is buliztatok egy jót, vagy ha nem, hát beszélgettetek egyet az egyik barátotokkal, mint én. (Igen, Netty, rád gondoltam.)
   Nagyon régen jelentkeztem itt, el sem hiszem, hogy túl léptük az  ö t e z e r  oldalmegjelenítést. Ezt mivel érdemeltem ki?:') Köszönöm. Szeretlek titeket.
   Ha van kedvetek, olvassátok el a Larry one shot-omat itt. Csak úgy, mint ott, ez a OS sem a szilveszterről/új évről fog szólni, de azért remélem, elnyeri a tetszéseteket. 

KELLEMES OLVASÁST KÍVÁNOK,
 Danielle Cobbler 
VOLTAM, VAGYOK, LESZEK



This is us
Egyenes háttal és kissé erőltetett mosollyal álltunk a vörös szőnyegen. Zayn szorosan fogta kezemet, vártuk a ránk zúduló vádakat. Lepillantottam összefont ujjainkra. A gyűrűk. Megmosolyogtatott a tudat, miszerint pár nap múlva törvényesen is egymásé lehetünk. 

Fölnéztem és vőlegényem szeretetteljes pillantásával találtam szembe magam. 

- Szeretlek - suttogta a fülembe. Mintha csak erre vártak volna igazán a fotósok, a vakuk kattogni kezdtek, alig lehetett tőlük látni bármit. 
- Én is szeretlek - válaszoltam és csentem tőle egy rövid csókot. Ne kelljen hozzátennem, ha akadt még olyan paparazzi, aki nem lőtt rólunk még minimum száz képet, most az is elővette a kameráját. 

A baj ott volt, hogy kérdéseket is föltettek nekünk. Nem éppen kedves kérdéseket.

- Ez az eljegyzés hamis?

Összeszorítottam a számat és Zayn szemébe néztem. Még nem intettek, hogy letelt volna az időnk, így állnunk kellett pár percig még a helyünkön.

- Miss Edwards, zavarta önt valaha is Zayn dohányzási függősége?

Nem, ezúttal sem válaszolta meg senki a kérdést. Csak szorosabban fogtam meg Zayn kezét, remélve, nem kell sok időt még a kedves újságírók előtt eltöltenünk.

- Miért szereted őt, Zayn?

Miért? Miért utálnak minket ezek az emberek? Nehéz elhinni, hogy a sztárvilágban is lehet igaz szerelem?

- Zayn, maga terrorista?

Ez a kérdés... Szerintem mind közül a legrosszabb. Hogyan élhetnek ennyire gerinctelen emberek ezen a földön? Szánalom, amiket itt összehordanak! Kíváncsi lennék, mit szólnának, ha őket sértegetnénk hasonlóakkal. 

Az a baj az emberekkel, hogy bele sem gondolnak, egy-két szóval mekkora fájdalmat tudnak okozni. A szívem szakad meg, amiért Zayn-re a terrorista jelzőt merték használni. Hát nincsen nekik szívük? 

- Mr. Malik, nem zavarja önt, hogy Miss Edwards csak a pénze miatt van magával?

Eddig bírtam. És úgy látszik, Zayn is. Nem törődve azzal, hogy még teljes másfél percet kellett volna maradnunk, sietős léptekkel hagytuk el a híres-neves vörös szőnyeget. 

Hülyén jött volna ki, hogy a szervezők ránk szólnak, így csak egy gyilkos pillantást vetettek ránk, aztán már hívták a következő áldozatot. 

Ami engem is megdöbbentett kicsit, hogy nem a társaságunk felé húzott Zayn, hanem egy sokkal távolabbi helyre, ahol rajtunk kívül nem volt senki. Mikor megérkeztünk végre, egyúttal kiléptünk a kamerák kereszttüzéből, vőlegényem átkarolt és vállamra hajtotta fejét. Úgy látszott, nem nagyon zavarta, hogy alacsonyabb vagyok nála, karjaival szinte összeroppantott, annyira közel húzott magához. Amit őszintén szólva cseppet sem bántam. 

Mindkettőnkön nagy volt eddig is a feszültség, hiszen minden az esküvő körül forgott. Alig volt időnk egymásra, mivel a nagy készülődés mellett még a saját-saját karrierünkre is kellett koncentrálnunk. Csak este tudtunk együtt lenni, és néha napján reggel, mikor egybe estek az indulásaink. 

És most ez... Ez mindennek a teteje volt. Nem mondom, sokszor bántottak már minket, ellenezték a kapcsolatunkat, nem hittek bennünk. Azt hiszem, ez volt az a bizonyos löket, aminek köszönhetően előtörtek belőlünk a magunkba fojtott érzelmek. 

Zayn könnycseppjei szinte átáztatták felsőmet, bár mit ne mondjak, nem éppen érdekelt. Az én könnyeim is patakokban folytak már. Ez túl sok volt nekünk.

- Zayn - suttogtam és felemeltem a fejét. - Ugye tudod, hogy nem igazak a vádlások?

- Perrie, é-én... - nem tudta befejezni, amit elkezdett. Csak visszahajtotta a fejét a vállamra és próbált megnyugodni. 

Végig simítottam a hátán, aztán kicsit elhátráltam tőle, hogy a szemébe tudjak nézni.

- Perrie, ez fájt nekem - suttogta alig hallhatóan. 

- Zayn, tudod, hogy szeretlek. Tudod, hogy a szerelmünk igazi. És én tudom, te megpróbáltál leállni a dohányzással. Te tudod, hogy szeretlek, mert te tökéletesen tökéletlen vagy. Te és én tudjuk, hogy nem vagy terrorista. És Zayn... - hajoltam hozzá közelebb  - csak az számít, amit egymás iránt érzünk.

Barna szemei továbbra is csillogtak a könnyektől, de ettől függetlenül elmosolyodott. Egy gyengéd csókot lehelt ajkaimra, amit szívesen mélyítettem el. 

- Mivel érdemelhettelek ki téged? - tette fel a kérdést és végig simított kiengedett hajamon. A homlokát az enyémnek támasztotta és így várta válaszomat.

- A-a. Én hogyan érdemeltelek ki téged? - korrigáltam és összedörzsöltem az orrunkat, mire mindketten felnevettünk. 

Újabb csókban részesített szerelmem, aminek nem kicsit örültem. Úgy látszott, kezdett megoldódni a gondunk, s mindkettőnk szeméből szépen, lassan eltünedezett a szomorúság.

- Sosem szerettem még annyira senkit, mint téged - suttogta ajkaimra, amitől a kedves pillangóim azonnal bevetésbe merültek. Vagy is... Mit nekem pillangók, mikor Zayn közelében vagyok, úgy érzem, egy egész állatkert talált helyet magának a gyomromban!

- Zayn - néztem a szemébe. - Egy pár vagyunk. Egy olyan pár, ráadásul, akik mindenen keresztül mennek egymásért. 

- Igen, ezek vagyunk mi.

2014. december 9., kedd

One shot - Különleges mozidélután[Zerrie]

Nincsenek megjegyzések:
Kedves Olvasók!
  Úgy érzem, nagyon régen voltam itt. Pedig még egy hónapja sincs, hogy megírtam a búcsúmat. Na, de térjünk is a lényegre. Ja, nem, még nem. Előtte még lenne valami fontos!
  Nyitottam egy blogot. Ami nagyon nem az, mint amiről - idézőjelben - beszéltem. Mivel ez egy Larry Stylinson fanfiction. Én  pedig tényleg meg akartam írni a Kissé gyanús című művemet, már a közepénél jártam, amikor bumm; beleszerettem Larry-be. Én azt nem tudhatom, hogy a kapcsolatuk a valóságban milyen szinten van, csak reménykedhetek, de ez nem jelenti azt, hogy nem írhatok róluk. Pontosabban fordíthatok. Mivel azt csinálom. Nagyon rövid történet, de tényleg, egy fejezet - igazából a blogon szösszenet-nek fogom hívni a terjedelme miatt - alig 1 oldal Word-ben. És éppen ezért kétnaponta lesznek fent a részek. Én már a felét lefordítottam, szóval csak rátok várok. Remélem, velem tartotok majd, akkor is, ha nem vagytok Larry-sek, mivel egy kis kritika mindig jól esik az embernek. Holnap jön az első rész szösszenet, szerdán a második, pénteken a harmadik, szombaton a negyedig... És így tovább. A blogot ide kattintva érhetitek el.
  Na, most már rátérhetek a lényegre. Hoztam nektek egy one shot-ot, ami, tőlem szerintem megszokhatóan, iszonyú rövid lett. De ezért one shot a one shot, nem? Nem értem, mások mit irkálgatnak tíz-húsz oldalon át, amikor ennek csak egy egy levegős történetnek kellene lennie. Remélem, érezhető volt az irigylés. Na, mindegy, lényegtelen.
  Ebben a pici kis történetben pár dolog el fog térni a GWPL-ben alkalmazott felálláshoz, s így közelebb lesz a valósághoz, egy dolog pedig - szinte erről szól az egész, de nem akarom elárulni xD - semmihez nem lesz... köthető, remélem, ez így értelmes. 
  És még valami, ez a történet nem teljesen az én fantáziám szüleménye, egy kedves ismerősöm segített néha-néha, na meg jó barátunk a Wattpad. xD És igen, szerintem ennél hosszabb előszót még életemben nem írtam, szóval itt abba is hagyom...

KELLEMES OLVASÁST KÍVÁNOK,
 Danielle Cobbler 
VOLTAM, VAGYOK, LESZEK

2014. november 22., szombat

Írói utószó

Nincsenek megjegyzések:
Kedves Olvasók!
Fáj, hogy ezen a blogomon utoljára írok. De nagyon-nagyon boldog vagyok, mert   b  e  f  e  j  e  z  t  e  m  életemben először egy történetet! Akármennyire is hangzik nagyképűen, büszke vagyok magamra. Nem hittem, hogy eljutok ide, mivel alapjáraton roppant türelmetlen vagyok és amikor nincs kedvem írni, akkor sem írok, meg akkor sem, amikor megrohamoz az ihlet, de nincs a közelben egy *** laptop, szóval ekkor sem tudok írni. És papírra meg nagyon nem szeretek, mert unalmas bemásolni a gépbe... 
Viszont, most itt, a végén, szörnyen örülök, hogy még is képes voltam rá. És most, akármennyire is szeretnék, nem tudom, mit írjak. De megpróbálok, mivel várhatóan ez az utolsó bejegyzés. És ebben az utolsó bejegyzésbe nem is tehetnék mást, mint köszönetnyilvánítást. Szóval... köszönöm, köszönöm, köszönöm,  k ö s z ö n ö m ! Talán más, egy "kívülálló" elég bénának tekintené ezt a kis csapatot, mivel, lássuk be, tényleg nem kétezren vagyunk, de nekem a 14 nagyon is tetszik. És persze a megjegyzések. Igaz, nehezen, de jöttek. Nem minden részhez, bejegyzéshez, de jöttek. És ezt pedig végképp' köszönöm!:) Most, pedig, jöjjön a kedvenc részem, egy kis statisztika!:D


A blog 4,530 megtekintést, 17 rendszerest, 59 megjegyzést ért el, rövid élete alatt.


Na, és ki kíváncsi arra, hogy mi lesz ezután? 
Egy-két hónap szünet nekem.:D De, csak is azért, hogy megírjam a következő történetemet, aminek a címe - tüttürütüttütü - Kissé gyanús.* És, hogy milyen lesz a besorolása? Dráma, fanfiction. Hogy milyen fanfiction? Harry Styles.** És miért? Mert mért' ne.


EGYÉBKÉNT, HA VALAKIT ÉRDEKELNE, LEÍROM, HOGY EZT A BEJEGYZÉST AZÓTA
 ÍROM, MIÓTA AZ UTOLSÓ FEJEZET KIKERÜLT, CSAK MINDIG MEG  KELLETT 
SZAKÍTANOM AZ ÍRÁSÁT ENNEK A PICI SZÖSSZENETNEK.


KÖSZÖNÖM, HOGY VELEM TARTOTTATOK,
 Danielle Cobbler 
VOLTAM, VAGYOK, LESZEK.



*+**: utólag változtak a terveim :D

2014. október 24., péntek

20. rész: Örökké

8 megjegyzés:
Kedves Olvasók!
Elérkeztünk ide, a történet végére. És, mit ne mondjak, már-már szégyellni való, mennyire rövid lett ez a fejezet. De vigasztaljon a tudat; lezárhatjuk magunkban ezt a rövid sztorit.
Igazából az elejétől kezdve így terveztem; ez nem egy világot megváltó történet lesz, hanem csak valami, ami kicsit kizökkenti az olvasót a stresszes mindennapokból. Valami, amit miközben olvasol megnyugodsz és csak élvezed a sorokat. Valami, amiben kiélhetem rajongásomat a One Direction és Zerrie iránt. Valami, amit nem olvasnak sokan, de akik igen, azoknak az arcukra mosoly kerül. Ezt szerettem volna elérni. Sikerült? Ez már nem rajtam múlik. 
SZERETNÉK MEGKÉRNI MINDEN EGYES IDETÉVEDŐT, HOGY AKI EZT A RÉSZT ELOLVASSA, ÍRJON HOZZÁSZÓLÁST! AZ IS, AKI EDDIG NEM TETTE ÉS AZ IS, AKI IGEN! EZ NEKEM FONTOS LENNE! KÖSZÖNÖM!
KELLEMES OLVASÁST KÍVÁNOK,
 Danielle Cobbler 
VOLTAM, VAGYOK, LESZEK
---------------------------------------------------------------------------------------------------------
PERRIE

– Valami baj van? – kérdezte aggódó hangnemben Zayn, amikor már otthon ültünk az ágyunkon.
– Öhmm... – elmondjam? Ne mondjam? Áhh, egye fene! – Én csak szeretnék veled... megbeszélni... valami... khmm... – köszörültem meg a torkom – valami fontosat.
Figyelek.
Először is – tördeltem az ujjaimat –, légy szíves, ne utálj! – mielőtt bármit mondhatott volna ezzel kapcsolatban, felálltam és körbe-körbe járkálva a szobában, belekezdtem. – Szóval, nem is olyan rég’ kaptam egy e-mailt. Bizonyos... Maya Dolites-től – nem, annyira azét nem voltam bátor, hogy az arcára pillantsak, és megtudjam, mit vált ki belőle ez a név. Mindent a maga idejében. – De nem is ő a lényeg, hanem maga a levél tartalma. Legalábbis azt hiszem...
Nem értem, mire akarsz kilyukadni – ráncolta a szemöldökét Zayn.
Ő olyan... öhm, rossz dolgokat írt nekem. Olyan dolgokat állított, amiket én nem nagyon akartam neki elhinni, de... – szipogtam. Zayn felállt az ágyról és elém sétált. Letörölte az éppen kigördülő könnycseppemet, aztán összekulcsolta a kezünket.
Rólam is szó esett, ugye? – kezdte megérteni a dolgot. Csak bólintottam egyet, aztán a vállára hajtottam a fejemet és ott sírdogáltam tovább.
Én annyira sajnálom... – kezdtem volna szabadkozni, de még mielőtt folytattam volna, Zayn közbe vágott.
Van rá esély, hogy láthassam ezt az e-mailt? – kérdezte. Oh, ne. Csak ezt ne akarná! Nem is tudom, miért, de nem akartam, hogy ő is elolvassa ezt a bizonyos üzenetet. Ennek ellenére elővettem a telefonomat és beléptem az e-mailek alkalmazásba. Megkerestem a sok közül és Zayn kezébe nyomtam.