6. rész: Haza értem

Kedves Olvasók!

Meghoztam a hatodik részt is. Amihez most őszintén nem tudok sok mindent hozzáfűzni. Köszönöm, azoknak, akik feliratkoztak azt, hogy követnek engem és köszönöm a kommentelőknek, hogy szánnak rám egy kis plusz időt. Ezekért iszonyatosan hálás vagyok♥ 

SZÉP SZOMBATOT KÍVÁNOK,

 Elena O'Connor 
VOLTAM, VAGYOK, LESZEK.

------------------------------------------------------------------------------------------------

ZAYN

Nagyszerűre sikeredett ez a kis kiruccanás, megspékelve pár fellépéssel. A rajongók, mint mindig, most is hozták a formájukat. Szinte megsüketültünk a sok sikítozástól, Harry például másnap a normálnál hangosabban beszélt. Biztos megsüketült. Sokat hülyültünk a srácokkal, bár ebben semmi új nincs, szerintem. Igen, minden szép és jó volt, de már hiányzott Perrie. Ezért is örültem a mai napnak. Este hazarepülünk.

PERRIE

Elköszöntünk egymástól a csajokkal, aztán mindenki ment a dolgára, avagy előkészíteni Szerelmünknek a meglepetést. Izgatottan pattantam ki a kocsiból a nagy bevásárlás után, mikor is megvettem mindent, ami a tökéletes estéhez kell. Bevittem a két táskát és letettem a konyhapultra. Visszamentem, hogy bezárjam a bejárati ajtót, ugyanis harmadik kezet nem növesztettem még, hogy el tudjam ezt végezni, miközben a másik kettő tele van. Még… Bekapcsoltam a rádiót, hogy legyen valami hangulat is. Éppen az egyik kedvenc dalom ment, így hangosan énekeltem az előadóval együtt. Lófarokba kötöttem a hajamat, hogy ne tudjon akadályozni semmiben, meg amúgy is. Nem valami bizalomkeltő, ha a kajában hajszálat találunk, ugye?

Az ember azt gondolná, hogy könnyű kitalálni, mivel lepd meg szerelmed, hiszen ismered őt. Tudod, mit szeret. De ez sajnos korán sem elég. Figyelembe kell venni többek között azt, hogy éjszakára semmi laktatót ne készítsünk, tehát a főtt kaja kilőve. Ne legyen az egész túl nyálas, de azért a kellő romantika elvárt. Olyat kell készíteni, amiről tudod, párod akkor sem tenne le, hogyha olyan fáradt, hogy semmi mást nem kíván abban a pillanatban, csak egy ágyat.

Összefoglalva, nehéz kérdés. De közös erővel rájöttünk a tökéletes „ajándékra”. Természetesen a fiúk nem ugyanabban fognak részesülni, csak a téma lesz hasonló. Sajnálom Liamet. Neki most nincs barátnője. Nem fog más várni rá, amikor haza ér, csak egy üres ház. És hát, ez szépen fogalmazva is szívás. Vagy csak én reagálom túl? Meglehet. Sokan mondják, hogy álljak le azzal, hogy mindenkinek olyan kapcsolatot keresek, mint amilyen nekem van. Azaz tökéleteset – cseppnyi túlzással.

Visszatérve, tényleg nem terveztem óriási lakomát csapni. És nem is tettem. Vettem direkt erre az alkalomra két aranyos, macis bögrét. Alaposan elmostam őket, aztán félretettem, had száradjon meg. Nagyjából ennyi volt az, amit a konyhában műveltem, aztán áttértem a nappalira. Bár szinte be se tettem a lábamat a házba, a manó, aki a felfordulásokat okozza, megtette helyettem is.  Szóval rendet raktam. Mindent a helyére tettem, és még élveztem is. Minél gyorsabban teltek a percek, órák, annál hamarabb kezdtem el izgulni.

Már hét óra is elmúlt, amikor szinte teljesen elkészültem. Zayn a telefonba nyolc órát, vagy negyed kilencet mondott, de ez persze változhat. Így arra a döntésre jutottam, ideje kicsípni magamat.

Egy levendula színű cica nacit vettem föl, párosítva azt egy fehér blúzzal. Nem akartam feltűnően kiöltözni, de azért mégis adnia kell magár az ember lányának, ha egy pasi közelében van – főleg, ha tetszeni akar lenni. És én mindig tetszeni akartam Szerelmemnek. Hajamat kifésültem, és úgyszintén lófarokba fogtam, csak most jóval szorosabban és rendezettebben tettem. Felkentem egy kis sminket, mert Zayn – és általában is, nagyon sok fiúnak – az a mániája, hogy a lányok természetesen legyenek szépek, de azért mégiscsak lány vagyok. Imádok szépítkezni.

Megszemléltem magamat a tükörben. Az önbizalom hiánnyal most sem volt különösebb gondom, úgy véltem, mindent megtettem annak érdekében, hogy szép legyek.

Gyorsan lementem a konyhába, hogy megnézzem mennyi az idő. Tíz perccel elmúlt nyolc. Tökéletes. Bármelyik percben megérkezhet Szerelmem. Egy kis adag tejet melegítettem fel, majd szórtam bele a forró csoki port. Elkavartam egy kanál segítségével és teljesen késznek nyilvánítottam mindent. Már csak Zaynre kellett várnom. Hála Istennek nem sokat.

Kulcscsörömpölés hallatszódott, és az ajtó kivágódott. Közelebb mentem az előszobához, ahol ott állt ő – a nagy Ő. Éppen végzett a cipői leszedésével, aztán megfordult és meglátott engem. Tekintetünk egy másodperc erejéig összeforrt, de ezt követően már a karjaiban is találtam magam. Vére! Mellkasomba melegség szökött, s úgy éreztem, újra teljes vagyok.

Kezei közé fogta arcomat és lágyan megcsókolt. Szerelem, vágy, szenvedély – ez a három dolog vett minket körül.

- Már nagyon vártalak – suttogtam ajkainak. Válaszul csak hümmögött egyet, majd egy kicsikét hátrébb lépett. Ujjaival végigsimított bordámon, s a derekamnál állapodott meg.

- Haza értem – sóhajtott. Mosolyogva néztem végig rajta. Ahhoz képest, hogy mindössze két napig nem láttuk egymást, változott egy keveset. Például megborotválkozott. Erre borostás arcából következtettem. Olyan férfias… férfiasan szexi.

Beljebb húztam és leültettem az egyik székre. Fejemhez kaptam és elsiettem a forró csokikért. Kiöntöttem a macis bögrékbe, aztán visszasiettem szerelmemhez és a kezébe nyomtam az egyiket. Egy puszival hálálta meg, aztán mikor vele szemben akartam helyet foglalni, lehúzott az ölébe. Féloldalasan ültem le – úgy, hogy láthassam az arcát.

- Mesélj, milyen volt? – kérdeztem.

- Jó… jó volt – válaszolta szűkszavúan.

- Értem én – forgattam meg a szemeimet vigyorogva. Leesett, hogy most nem nagyon akar erről beszélni – azonban én kíváncsi voltam arra, mit csináltak. Félredöntöttem a fejem, várakozásom jeléül. Színpadiasan felsóhajtott, de végül csak dőlt belőle a szó. Néhány őrültségen én is fölnevettem, míg egy-két tettük miatt játékosan megdorgáltam. Rosszabbak, mint néhány elvetemült kamasz.

Röviden én is összefoglaltam, mi mit csináltunk a lányokkal, de amikor az …és végül rávettük magunkat egy Elfújta a szél maratonra…, akkor pont, teljesen véletlenül elálmosodott.

Villámsebességgel elöblítettem a két bögrét, aztán már mentünk is fel a hálószobába. Nem vesződtünk most a tusolással. Majd reggel. Csak egy gyors fogmosásra – esetemben még a smink leszedésére – volt idő.  Eztán’ már csak az ágyba kellett befeküdnünk – meg is tettük.

- Hova viszel holnap? – érdeklődtem egy kis részletet randinkat illetően, amit még Bradfordban ígért nekem.

- Ezúttal sem szedsz ki belőlem semmit – húzta szemtelen vigyorra száját.

- Pedig csak egy apró részlet is elég lenne nekem. Például az, hogy hova megyünk. Esetleg sokan lesznek-e, vagy csak mi ketten. Már csak azért is, hogy tudjam, hogy készüljek. Hogy mit vegyek föl – próbáltam győzködni. Ahogy látszott sikertelenül.

- Édesem, te akár egy szál melegítőben is megjelenhetnél, úgyis gyönyörű lennél – húzott közelebb magához.

- Jó, akkor abba leszek – fordultam el tőle sértődötten. – Úgyis kihúzok belőled valamit. Nem tudsz nekem ellenállni – incselkedtem.

- Abban egészen biztos vagyok – karolt át. Állát a nyakamba tette, ujjainkat pedig összefűzte. Így merültünk el az álomvilágba.

* * * * *

- Tíz perc szünet – jelentette ki valamelyik pasas. Különösebben nem is érdekelt, hogy ki. Csak jussak ki az üvegfal mögül. Igen, már megvan a dal. A dallam nagyon tetszik, jó pörgős, viszont maga a dalszöveg… Nem gondoltam volna, hogy valaha is fogok énekelni a szexről.

- Perrie, Életem. Jajj, de rég láttalak! – lépett be a helyiségbe Harry. Odamentem hozzá és adtam neki két puszit. Erről jut eszembe, egyszer egy rajongó posztolt egy olyan képet, amin jót röhögtem. Egyik oldalán „ő és a testvére” éppen verekedtek, a másikon pedig „Harry és Perrie” amin megöleltük egymást. Nem tudom, tényleg olyan fura, hogy szeretem a testvérem? Vagy inkább az, hogy ezt föl is vállalom?

- Hiányoztam? – rebegtettem meg a szempilláimat. Nevetve bólogatott, aztán pedig hadarni kezdett valami olyasmiről, hogy szakított a „ribanccal”. Megkérdeztem, hogy kire gondol, mert legutóbb mikor láttam őket, akkor még eléggé össze voltak melegedve Kendallel. Csodálkoztam is, hogy a válasz ő volt.

- Mi történt? – vontam fel a szemöldököm.

- Nem bírta ki. Megcsalt az a kis cafka – suttogta szomorúan.

- Sajnos az a lány súlyos agyi problémákkal küzd, ha erre vetemedett – utaltam arra, hogy nincs is szinte olyan lány a Földön, aki nem lenne szívesen a barátnője. – Ne szomorkodj, kérlek. Nem érdemli meg.

- Igazad van. Hajrá, vágjunk bele! – ugrott fel mellőlem és furcsa módon felderült. Egész délután mosolygott és rengeteget nevetett. Nem maradhatott el a hülyülés se, de ez számunkra teljesen természetes, egy lételem, szóval nagyon nem is kell külön említenem.

- Mit tervezel estére, Életem? – kérdezte, mikor már szedelőzködtünk.

- Randim lesz.

- És, ki a szerencsés? – érdeklődött. Most vagy elfelejtette, hogy a bandatagjával járok, több, mint két éve, vagy nem tudom.

- Kettőt találhatsz – néztem rá amolyan „ennyire hülye még te sem lehetsz” fejjel.

 - Nem tán az urad? – tettetett meglepődést. Válaszra se méltatva léptem ki a stúdióból, nyomomba vele. – Tudod, úgy érzem, elhanyagolsz – szipogott. Persze ez az egész csak színjáték volt. Szinte minden nap találkozunk, kivéve, amikor nem.

- Rosszul érzed – kerestem elő a kocsi kulcsot. Miért is ne lenne a táskám legalján?!

- Valamikor összefuthatnánk, nem gondolod? – vette elő a cuki énjét. Megölelt hátulról és a fülembe súgta:

- A zsebedben van – odakaptam… s tényleg ott volt. Tehát nem a táska legaljába, na, mindegy. – Szeretlek Nővérkém – adott egy cuppanós puszit, majd elugrándozott a saját autójához. Mosolyogva csóváltam meg a fejem. Hogy lehet valaki ilyen… sokoldalú?

Éppen beindítottam a motort, mikor SMSem érkezett… Harrytől. Máris hiányzom a drágának. Hát nem édes?

H: Holnap este a szokásosnál? Én ott leszek.

P: Én is. 7-8?

H: Tökéletes. Jó randit, Életem! Add át a csávónak, hogy, ha valamit elcsesz, kitekerem a nyakát.

P: Nem zavar, hogy Zaynről beszélsz?

H: Nem. Jóccakát!

P: Neked is J

Ez után a kis beszélgetés után pedig már repültem is haza, Szerelmemhez. Az út tényleg hamar véget ért, pedig nincs valami közel a házunkhoz a stúdió.

- Megjöttem – nyitottam be. Föntről hallottam, hogy valaki a tus alatt van, és nagyon reméltem, hogy az a valaki az Zayn lesz. Mondjuk ez hülyeség. Ki más lehetne?

Fölsiettem a lépcsőn és bementem a hálószobába. Pont akkor jött ki Szerelmem a fürdőszobából, egy szál törölközőben. Odaléptem hozzá és megcsókoltam. Nem is láttam ma, csak reggel.

- Hiányoztam? – döntöttem a homlokomat az övének. Átkulcsoltam a nyakát, ő pedig a derekamat.

- Nagyon. El sem tudod képzelni, mennyire. És én?

- Egy kicsit – adtam egy futócsókot ajkaira, majd elléptem tőle, és egy törölköző társaságában a fürdőbe mentem. Szélsebesen letusoltam, megmostam a fogam, és már jöttem is ki. Az egész nem lehetett több tíz percnél. Rekord!

Zayn már felöltözött, ezért a ruhája alapján próbáltam rájönni, én mit vegyek föl.

- Farmer és ing. Ez mit jelentsen? – léptem mögé. Szembefordult velem és mikor meglátta, hogy csak egy lenge anyag van a testemen, nem igazán akaródzott válaszolni. Közelebb húzott magához és a nyakamra vetette magát. Puszikkal halmozott el, néha-néha megszívta a bőrömet. Rettentően élveztem, de le kellett állítanom, különben nem láttam volna túl sok esélyt arra, hogy elmenjünk otthonról.

- Már megbocsásson uram, de nekem randevúm lesz. Kérem, várakozzon odalenn – hátráltam el tőle. Lebiggyesztett szájjal indult el lefele, én meg a szekrény felé fordultam. Egyből kiszúrtam a tökéletes darabot. Még Zayn választotta nekem, amikor együtt elmentünk vásárolni. Nem is volt még rajtam. Ideje lenne felavatni.

Gondosan felhúztam magamra egy fekete vékony harisnyát is a biztonság kedvéért, aztán jöhetett maga a ruha. Kicsit bajlódtam a cipzárral, de végül azt is megoldottam, nagy ügyesen. Visszarohantam a fürdőbe – és nem léptem bele egyetlenegy víztócsába se, siker! – és a hajamon gondolkodtam el. A sütővas mellett döntöttem és varázsoltam magamnak pár laza, hullámos fürtöt. Úgy voltam vele, hogy az egészet megcsinálom olyanra, de az idő nagyon gyorsan telt, így azt, amit felfogtam, hogy megkönnyítsem a göndörítést, úgy is hagytam, csak a gumit cseréltem ki, és rendezettebbé tettem a copfot. Még feldobtam magamra egy – pontosabban kettő – füstös sminket, befújtam magamat a parfümömmel, és már el is készültem.

- Megvagyok – jöttem le a lépcsőn.

- Gyönyörű vagy, Szerelmem – bókolt Zayn. Kicsit elpirultam, úgy mentem az előszobába felhúzni a magas sarkúm. Mikor megtettem, belenéztem az ottani tükörbe. Megvoltam magammal elégedve.

- Mehetünk? – kérdezte Zayn.

- Mehetünk.

* * * * *

Beléptünk egy étterembe, ahol még életemben nem jártam. Varázslatos volt a hely. Halkan szólt egy kis zene – nem, nem a mai slágerek –, virágok voltak az asztalokon, a falak bézs színt kaptak. A pincérek öltönyben szambáztak ide-oda hol a rendeléssel, hol a számlával. Mennyei illatok érződtek minden felől. Fából készültek az asztalok és a székek. Nagyon romantikus volt az összkép. Cseppet leeshetett az állam.

- Tetszik? – nézett körül Szerelmem. Csak bólintani tudtam, még mindig varázs alatt álltam.

- Zayn, ez valami elképesztő. Hogy-hogy idejöttünk? – érdeklődtem.

- Régen sokszor fordultam meg itt. Sokat változott azóta. Részben azért is választottam ezt a helyet, hogy megnézzem, mennyit is.

- És még miért?

- Talán azért, hogy lenyűgözzelek téged – azzal összefűzte ujjainkat és maga után húzva keresett egy dolgozót, aki megmutatta az asztalunkat. Szerelmem illedelmesen kihúzta nekem a széket, majd ő is leült.

- Sikerült – kérdő tekintete miatt kiegészítettem. – Sikerült lenyűgöznöd. Odáig vagyok ezért itt mind. 

- Akkor jó.

Egy pincér jött oda hozzánk, s tett le elénk egy-egy pezsgőt és egy étlapot. Aztán már ment is vissza. Koccintásra emeltük a poharainkat.

- Ránk – indokolta meg Szerelmem.

- Ránk.