Kedves Olvasók!
Megérkeztem! Nagyon tetszett az erdei iskola, bár ha nem lett volna az a sok tanulás... Áhh, álmodik a nyomor Tegnapelőtt még tábortüzet is csináltunk - vagyis nem mi, hanem Misi, a fiatal gondnok. A barátnőimmel énekeltük a You & I-t, meg a Litle Things-et is♥ De úgy az osztállyal közösen csak népdalokat XD
Ja, még annyi, hogy ti ezt hallottátok már? Nem? Akkor nagyon gyorsan kattintsatok rá, Perrienek eszméletlenül jól áll ez a dal, és a hangja is csodálatos - mint mindig.
KELLEMES OLVASÁST KÍVÁNOK,
Elena O'Connor
VOLTAM, VAGYOK, LESZEK.
PERRIE
Anyu
terhes. Ezzel nincs is semmi gond.
Nagyon is jó lehet egy apró csöppséget a szíved alatt hordani. Én csak anyát
féltem. Ilyen idős korba ez azért nem teljesen normális. Ettől függetlenül hamar észhez tértem és
boldogság váltotta föl az aggodalmam. Lesz még egy kistesóm! Sűrűn elnézést
kértem, amiért úgy reagáltam le a helyzetet, ahogy, bár anyu nem rám összpontosított
most. Alexander arckifejezését leste. Ami elég fura volt. Először teljesen
lesápadt a hír hallatán, aztán ahogy visszatért rá a nyugodt kifejezés, azzal
együtt egy hatalmas vigyor is. Fölkapta anyát és megpörgette a levegőben.
Hihetetlenül édesek együtt!
Szerelmem elé
léptem és a hátamat a mellkasának döntöttem. Átölelt a derekamnál és így néztük
a szerelmespárt. Ahogy elnéztem, hogy örülnek, felötlött bennem a kérdés, vajon mi is ilyenek vagyunk Zaynnel, amikor megfeledkezünk
a külvilágról? Magamba bólintottam egyet, hogy valószínűleg igen.
- Mit szólsz? –
suttogta a fülembe Szerelmem.
- Örülök –
mosolyogtam rá. Bár kissé kényelmetlen volt a kicsavarodott nyak helyzet,
amikor Zayn megajándékozott egy lágy csókkal, eldöntöttem, hogy nem számít.
- Amúgy, miről
volt szó? Ti mit pletykáltatok az előbb? – utaltam arra, hogy pár perce még a
tévé előtt beszélgetek, feltevőlegesen nem arról, hogy hogyan jöttek össze.
- Erről-arról.
Miért kérded? – titkolódzott.
- Érdekel. Nem
szabad tudnom? – biggyesztettem le a számat. Nevetve rázta a fejét, miszerint
nem, nem szabad.
Magára hagytuk
Alexanderéket, és elvonultunk a nappaliba. Zayn leült a fotelbe és mikor a
karfára akartam ülni, inkább az ölébe vont. Akaratlanul is felkuncogtam, amikor
a nyakamat halmozta el nedves csókokkal. Kezei tiltott helyre vándoroltak, már
a pólómat cincálta le volna, de ekkor észbe kaptam és intettem a fejemmel, hogy
ne az anyukám és az új barátja jelenlétében teperjen le, ha lehet. Majd később.
- Kincsem,
Bogaram, Virágszálam, Édes Maki Majmom, annyira gonosz vagy! – nézett rám
lemondóan. Felnevettem azon, hány becenevet akasztott rám, egyetlen mondatban.
- Te meg,
Életem, ne legyél ennyire pasi. El van intézve.
- Azt akarod
mondani, hogy legyek csaj? – háborodott föl. Vigyorogva bólintottam, amire
vékony hangon, sok „há!”-val megfűszerezve, elkezdett papolni arról, mekkora
leárazást látott a körömlakk osztályon, nem is beszélve arról, milyen „kircsi”
neon színek voltak. Annyira vicces volt ez az egész, főleg, hogy vadul
gesztikulált hozzá, hogy hangosan nevettem rajta. Mikor már nem bírtam azt
hallgatni, mennyire volt „überszupcsi” ezt megpillantani, mármint a
leértékelést, gyengéden, még mindig roskadozva a nevetéstől, ráütöttem a
mellkasára, amiből szerencsére értette a célzást és elhallgatott.
Megtalált minket
a párocska is, így társaságunk lett megint, ezért már csak visszafogottabban
húztuk a másik agyát.
- Tudod, mi esne
nekem most nagyon jól, Kicsim? – nézett rám Zayn.
- Én? –
rebegtettem a szempilláimat. Halkan hallottam, ahogy anyuék visszafogottan
felkacagtak, minket nézve. Mi járhat az eszükbe? Azok a szép évek, amikor még fiatalok voltunk..!, esetleg bezzeg az én időmben nem volt olyan, hogy az
asszony szemtelenkedett volna az urával!
- Hmm – adott a
számra egy futó csókot. – Igazából én egy doboz sörre céloztam…
- De rám
gondoltál – viaskodtam.
- Igazad van – duruzsolta
a fülembe, amit csak én hallottam. Megadóan felálltam, és elindultam a hűtő
irányába, hogy vigyek két doboz sört. Anyu és az én „gazdámnak” – feminista elv, mi?
- Itt van –
nyomtam a kezébe először Alexandernek, aztán visszaültem Szerelmem ölébe,
felbontottam az ő italát, ittam belőle egy kortyot és nagy kedvesen ráleheltem
a büdös sörszagot, közben átadtam neki a dobozt. – Jut eszembe, Anyu, te kérsz
valamit?
- Nem, köszönöm
– somolygott. Megvontam a vállamat és a figyelmemet a tévének szenteltem. Nem
igaz, hogy akárhányszor bekapcsolom a készüléket, a hülye foci megy szinte
mindenhol. Néha én is megnézem, de csak, akkor, ha vannak helyes fiúk – mint
például a kedvencem, James Roudriguez. Persze most sehol nem volt egyetlenegy
jó srác se! Nem azért mondom, az én Zaynym mindenkit leköröz, csak néha jó
másokat is látni.
Hogy
bebizonyítsam, mennyire imádom nézni, a tekintetem átvándorolt Zaynre. Először
az arcának szemléltem meg minden vonását, aztán a szemét vizsgáltam meg jobban.
Annyira elkalandoztam ez után gyönyörűen ívelt ajkain, hogy észre sem vettem,
az enyéimhez közelítenek. Csak egy gyors – viszont finom! – csókot kaptam, de
rögtön éreztem, hogy elpirultam. Aztán áttértem a hasára… ami kicsit
kilátszódott a póló alól. Majdnem szívrohamot kaptam, amikor felugrott és azt
kiáltotta, „gól!” – csak annak köszönheti a drága, hogy nem szidtam meg, hogy
az által, hogy megmozdult, a póló még többet mutatott gyönyörű szépen
kidolgozott hasizmából.
Nyilván
észrevette, hogy bámulom, ezért kérdezte az alábbit.
- Tetszik a
látvány, Édes?
- Ühüm – bújtam
hozzá közelebb és adtam egy puszit a szája szélére.
- Perrie,
megmutatnád a szobánkat? – hallottam meg Alexander hangját. – Fölvinném a
csomagokat.
- Persze,
mindjárt – egyeztem bele rögtön. – Szerintem lefekszem – fordultam Zayn felé.
- Mindjárt
megyek utánad – húzott magához egy „nemsokára találkozunk csók” erejéig.
Félig
elfordultam ugyan, de a szemem sarkából láttam, hogy Zayn hálásan tekint
Alexanderre, ő pedig halványan bólint egyet. Ez most mi is volt? Ekkora ügyet
akarnak abból csinálni, hogy… miből is? Ahh, mindegy. Lehet, hogy ez csak egy
pasi-szokás, én meg ekkora feneket kerítek neki.
Odaléptem
anyuhoz és egy hatalmas jó éjt-puszit nyomtam az arcára, aztán mosolyogva
megsimogattam az egyelőre lapos hasát.
- Ha már itt
vagyunk, akkor gyorsan körbe is vezetlek – vetettem fel Alexandernek, amikor
felértünk a lépcsőn. – Ez a mi szobánk, ez itt egy kisebb játékszoba, az ott
belül meg négy ágy a fiúknak, ha úgy döntenének, nálunk csöveznek, akarom
mondani, alszanak. Ez pedig a valódi vendégszoba – mutattam végig a folyosón.
- Nagyon szép
lakásotok van. Már lent is meg akartam említeni, csak kiment a fejemből –
magyarázott. – Amúgy meg, elnézést, ha nem tartozik rám, akkor nem kell
válaszolnod, de kik azok a „fiúk”?
Gyorsan
letöröltem a „ezt nem mondod komolyan?!” arckifejezésemet, elvégre igaza van,
nem hiszem, hogy ő mai számokat hallgat. Ha meg nem sértem…
- Semmi baj.
Zayn bandatagjairól van szó. Talán hallott már róluk. Ők a One Direction –
meséltem.
- Ohh, elnézést.
Biztos hallanom kellett volna róluk már. Azt viszont tudom, hogy te énekelsz.
Vagyis, te is énekelsz. Anyukád
rengeteget mesélt rólad. Nagyon büszke rád – tette le a bőröndöket.
- Itt van a
fürdőszoba – nyitottam be. – Itt pedig egy gardrób. Mondjuk, nem hiszem, hogy
ki fogtok pakolni. De végül is, nekem mindegy. Jó éjszakát – bátorkodtam oda hozzá
és öleltem meg.
Átmentem a mi
szobánkba, és egy törölköző, meg a hálóingem – avagy Zayn pólója – társaságában
a fürdőbe vonultam. Beálltam a tus alá és sokáig folyattam magamra a vizet. A
jó forró vizet – pedig nem kéne, legalábbis, ha nem tervezek szívbeteg lenni,
akkor nem. Elzártam a csapot és kiszálltam. Megtörölköztem és belebújtam
Szerelmem felsőjébe és egy bugyiba. A tükör elé mentem és a fogkefémet vettem
elő. Két percig sikáltam – kivétel nélkül mindig betartom ezt az aranyszabályt!
– a fogsoromat, aztán öblítettem. Megfogtam egy kis vattapamacsot és letöröltem
a szemem környékéről a sminket, amitől, a tusolásnak köszönhetően, úgy néztem
ki, mint egy panda. Marha jó!
A
„pandátlanításom” után kibontottam a hajamat, kifésültem, aztán már csak a
radiátorra tettem a törölközőmet és készen is lettem. Pont, amikor leoltottam a
lámpát a fürdőszobában, akkor lépett be Szerelmem egy hatalmas vigyorral az
arcán.
- Mi ez a nagy
boldogság? – léptem elé és loptam magamnak egy csókot.
- Csak örülök…
neked!
- Akkor jól van
– sóhajtottam fel megadóan. Nagyon gyanús nekem ez az alak, de túlfáradt vagyok
ahhoz, hogy kiderítsem, miért. Inkább bedőltem az ágyba és megvártam, míg Zayn
megtisztálkodik.
Negyed óra múlva
már mellettem feküdt és édes szavakat suttogott a fülembe. Nem tudom, honnan ez
a jó kedv, de amíg Zayn boldog tőle, addig én is.
- Nem bírom
tovább – nyögtem fel. – Bealszok.
Kijelentésemre
Szerelmem halkan felnevetett, aztán jó éjszakát kívánt. Ezek után nem tudom, mi
történt, mivel elnyomott az álom…
* * * * *
Nem kelek föl
könnyen, de tényleg. Felőlem akár kitörhetne a harmadik világháború, akkor is nyugisan
aludnék tovább. Éppen ezért elég nagy vihar lehetett odakint, mivel felriadtam.
És az is volt. Villámlott, dörgött az ég, szakadt az eső, mintha dézsából
öntötték volna. Szörnyen ijesztő volt. Így biztosan nem tudtam volna
visszaaludni.
- Zayn – rázogattam a
vállát. Párszor megismételtem a műveletet, szerencsémre a hatodik próbálkozásom
sikerrel is járt.
- Mi a baj? – morogta
csukott szemekkel.
- Védj meg – kérleltem.
Egy egyszerű mozdulattal magához rántott, aztán a fejünk fölé húzta a takarót.
Végre kinyitotta a szemeit és amint meglátott, ahogy vacogok, és rémült képet
vágok jó ízűen felnevetett. Kösz.
- Kincsem, Bogaram,
Virágszálam, Édes Maki Majmom! Aludjunk – javasolta.
- Na, nem. Nem fogsz
magamra hagyni. Képes volnál aludni, amíg elvisznek engem a zsákos manók? –
nyavalyogtam.
- Zsákos manók? –
gúnyolódott.
- Igen. Azok szoktak
jönni egy nagy zsákkal és abba mindenki belefér. Azokhoz mennek, akik egyedül
vannak – fejtettem ki. – Ugye te sem szeretnéd, ha elvinnének engem? Ahh, hülye
kérdés! Még szép, hogy nem. Hiszen hol lennél te most nélkülem?
Fejét csóválva, amolyan
„mibe keveredtem?!” arcot vágva hunyta le pilláit és ásított egyet.
- Jó éj… – kezdte volna
el, azonban én közbe szóltam.
- Ne csináld már! Ne légy
goni!
- Milyen goni? Egyáltalán
mit jelent az? – értetlenkedett. Nem baj,
legalább addig is fönt van velem – gondoltam.
- Hát goni. Vagy gonosz.
Én így mondom. Goni. Az vagy te – mutattam rá.
- Ne fárassz,
Virágszálam, kérlek, én álmos vagyok – fogta meg a kezem. Felvonta a szájáig,
adott a tenyerembe egy nedves csókot, majd áttért a nyakamra.
Felsóhajtottam, olyan jól
esett kényeztetése. Néha jobban megszívta a bőröm, holnap biztosan nyoma is
lesz, de ez engem ekkor pont nem érdekelt. Úgy voltam vele, hogy ez az egész
csak egy kis játszadozás, de mikor Szerelmem belemarkolt a fenekembe… Ez a
véleményem megváltozott…
* * * * *
Reggel nem hazudtoltam meg önmagamat, ahogy Zayn
se. Tizenkettő órakor ébredtünk, de valahogy egyikünknek sem akaródzott
kiszállni. Inkább beszélgettünk az élet nagy dolgairól, birizgáltuk egymás
haját, csókolóztunk… szóval ilyenek. Ez véleményem szerint ezerszer jobb, mint
lent lenni és mondjuk, ne adj Isten, pakolászni magam, esetleg más után.
Viszont mikor már jócskán elmúlt negyed kettő,
erőt vettünk magunkon és lementünk. Anyuék!
Róluk teljesen elfeledkeztem. Mi van, ha hallották azt?! Akkor én legszívesebben most azonban elsüllyednék
szégyenemben. Nem anya miatt, az ő számára gondolom nyilvánvaló, hogy
csináljuk. Azt nem akartam, hogy Alexander ribancnak könyveljen el. Meg hát
amúgy is! Én sem szívesen hallgatnám, ahogy mások szeretkeznek. Az olyan… nem
is tudom. Szóval lényeg a lényeg. Nagyon remélem, hogy nem hallották.
- Jó reggelt – köszönt legelőször Zayn, aztán én
is, utánam pedig anyuék, nekünk.
- Csináltál reggelit? – csodálkoztam el, mivel az
asztalon minden ki volt téve.
- Igen. De
csak azért, mert mi már hétkor fönt voltunk. Már nem azért, de te vagy a
házigazda, kislányom.
- Angyal vagy – hagytam figyelmen kívül az
indoklást és, magam után húzva Szerelmemet, leültem az egyik székre.
Kivettem két kiflit, mivel tudtam, Zayn az egyiket
úgyis elcseni valahogyan. Miután megkentem őket, a biztonság kedvéért,
Szerelmemre néztem. Hevesen bólogatott és már kapta is ki a kezemből az enni
valót. Mint aki három napja nem evett, úgy csinál..!
- Köszönöm szépen, Virágszálam. Igazán finom volt
– kaptam tőle egy puszit a számra.
- Nem fogsz tudni jól emészteni – céloztam arra,
hogy míg én egy felet, addig ő egy egész kiflit betömött. Csak megvonta a
vállát, nem nagyon érdekelhette a dolog.
- Mi elmegyünk Harryhez, kincsem. Estefelé találkozunk
– szólt anya már az ajtóból. Észre sem vettem, hogy készülődnek.
- Sziasztok – köszönt el Alexander, aztán már kint
is voltak a házból. Odasiettem az ajtóhoz és bezártam azt, mivel anyuéknak
nincsen kulcsuk.
- Mit terveztél mára, Életem? – ölelt át hátulról
Szerelmem. Nem számítottam rá, így csöppet összerezzentem, amikor hozzámért.
- Igazából semmit. De
most megyek, felöltözök, nem tartasz velem? – invitáltam.
- Szíves örömest! –
villantott egy perverz vigyort.
– Arra gondoltam, hogy
mindketten magunkra kapunk valami ruhát – lomboztam le. Elindultam fölfelé a
lépcsőn, hallottam, hogy valaki jött utánam. És ez a bizonyos valaki minden bizonnyal Zayn volt.
- Mit vegyek föl
szerinted? – pillantottam rá kérdőn.
- Mondanám, hogy valami
csinosat, de te mindig az vagy – bókolt. – Mit szólnál ahhoz, ha ellófrálnánk a
külvárosban, aztán pedig beülnénk valahova megebédelni?
- Nagyon örülnék neki –
mosolyodtam el. – Szóval, szerinted ezek
megfelelnek?
- Igen. Tökéletesen
megfelelnek.
Még mindketten fogat
mostunk, én kisminkeltem magamat, megcsináltuk a hajunkat, aztán pedig
lementünk a földszintre. Előkaptam egy, a szerelésemhez passzoló táskát és
beletettem a telefonomat, pénztárcámat és más, nélkülözhetetlen dolgokat.
Vetettem egy gyors pillantást magamra a tükörben, aztán felvettem egy lapos
talpút. Ezek után pedig végre elindultunk.
Überszupcsi lett! -Idézem Zaynt.
VálaszTörlésnagyon, nagyon, nagyon jó lett! Siess!
Köszi:)
TörlésKedves Elena O'Connor!
VálaszTörlésAzt szeretném megkérdezni,hogy milyen programot használtál a blogod borítóképének elkészítéséhez?(Azért kérdezem,mert én is szeretnék egy hasonló borítóképet csinálni.)
Egyébként jó blogod,csak így tovább!
Válaszodat előre is köszönöm!:)
Szia!
TörlésMire gondolsz a borítókép szó alatt? Fejlécre? :)
Igen.
TörlésPhotoshop CS6-ot
TörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés